15.rész.- Elmentél...végleg

Helooooooo! Nagyon nem tudok most semmi előszót írni. Csak annyi, hogy rossz a kedvem és ezért írok lassan...

Ez egy tipikus "Miért keltem fel?" nap... Reggel amikor felébredtem, még nem sejtettem, hogy sírós és szenvedős nap lesz. Kezdjük az elejétől...

Megszólalt az ébresztő a telefonomon, amit lustán, de kinyomtam. Meglepődve néztem, hogy rengeteg értesítésem jött. Elkezdtem nézegetni az üzeneteket, de amikor már a harmadik, olyat olvastam, hogy "Gyilkos", akkor már ideges voltam. Mi van? Katharine beviharzott a szobámba és kérdőn nézett rám.

-Cat!Mi van most? Miért kapok ilyen üzeneteket?- mutattam a telefonomat

-Nézd meg Drew Facebookját!

Gyorsan ráléptem és szinte égetett a kíváncsiság. Szépen fogalmazva, bőgve olvastam az utolsó bejegyzését. A mellkasom szúrt és alig kaptam levegőt. Miért nem mondta el? Hogy történhetett ez?

Drew:

Annyira sajnálom, hogy nem adhatok többet egy fél szál ciginél,

Egy kézfogásnál a buszmegállóban, tudom, hogy többet ér.

Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,

Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.

Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,

De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.

Szeretném, ha könnyebb lenne, csak fogadd el nem gondtalan,

Egy másik világban élem napjaim, akár egy hontalan.

Úgy sajnálom az éveket, úgy röstellem, hogy nem voltam ott,

Nem talált gazdára a szomorúságod, csak némán hallgatott.

A szívem érzi... az agyam nem fogja fel,

Hogy miért is válnak szét dalok, baj nélkül miért hallgatnak el.

Miért akaszt ki, miért pont engem, miért pont ellened,

Kell fellépnem, ha nem mást kérsz, csak a barátságom kell neked?

Elköszönök tőled, keress mást tudom majd megbánom,

Barátom mást nem tudok, mondani, mint, hogy sajnálom

*

Ariana! Szeretlek...Szerettelek. Cortezt választottad, én azt mondtam, hogy nem baj...nem vagyok meleg, de nem tudhattad az igazságot!

Százszor fogalmaztam át e lapot,

Százszor gondoltam át mit írjak Neked,

Számítok rá, hogy választ nem kapok,

Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,

Remélem, olvasod e levelet,

Torkomban gombóc, szólni nem bírok,

Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Most jött el a pillanat, amikor már nem tudtam megállni a sírást. Cat átölet és azt mondogatta, hogy erős vagyok és nem az én hibám. Ez nem lehet... Azt hitten csak álmodom, de nem...Ez a valóság, ami kurvára rossz. Most végképp nem akartam menni sehova. Felálltam és idegességemben járkálni kezdtem a szobába, de nem tartott sokáig, inkább csak álltam és karomat lelógatva sírtam. A telefonom csörgött, de csak hagytam. Nem érdekelt semmi. Hajamat kiengedve hagytam és felvettem egy szürke farmert, fekete, bő pulcsival. Cat- tal siettünk a buszmegállóba és így is épp, hogy elértük a buszt. Féltem. Féltem visszamenni oda, amikor mindenki engem hibáztat. Féltem, hogy mit szólnak a barátai. Féltem, hogy ha meglátom a képét a folyosón, elsírom magam...

Amikor odaértünk, Cat átkarolt és úgy siettünk a suliba. Mivel a legkésőbbi busszal mentünk, az első óra felét lekéstük. Az emeletre felérve, minden lépésem, egy perc az időzített bombából... Az ajtó lassan nyílt. Az összes osztálytársam szúrós tekintetével bombázott, én pedig ott, abban a pillanatban el akartam tűnni. Egyből elkezdődött a sugdolózás és a bunkó beszólások.

-Gyilkos!!!!- kiabálta valaki

Én csak a helyemre mentem és a fejemet, a padra hajtottam. Jade és Cortez sem voltak itt. 10 perc elteltével elkezdődött a szünet. A szekrényem felé vetettem az irányt és kivettem belőle a fülhallgatómat. Zsebre raktam és a folyosón mentem tovább, ami nem volt a legjobb ötlet. Láttam Drew osztályát, ahol a terem előtt fényképek és virágok voltak. Gonosz tekinteteket ott is kaptam és inkább lementem az ebédlőbe. A mellkasom szúrt, szerettem volna most láthatatlan lenni, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Igazából amíg nem vagy gyilkos, vagy halott addig senkit nem érdekelsz. Leültem az egyik asztalhoz, de mindenki kapkodva sietett el onnan. A sírógörcs kerülgetett, de nem törhettem meg...még nem. Ott ültem egyedül én és a gondolataim.Nem bírtam tovább. Megfogtam a táskám és a porta felé vette az irányt.Szép is lett volna, ha nem az igazgató van bent. 
-Megint az eső óra után?Most azonnal gyere az igazgatóiba.- mondta egészen nyugodtan
Gondoltam, hogy a mai napomat még ez is keresztbe húzza. Miért is sikerülne valami? Ez az egész nap...legrosszabb!
Helyet foglaltam az irodába, az igazgató pedig leült velem szembe.
-Tudja Mrs.Grande amikor felvettem magát... kiismerhetőnek találtam, de most kezdek rájönni, hogy teljesen kiszámíthatatlan maga.-kezdett beszélni velem.
-Hangulatember vagyok.-jelentettem ki.
-Azt észrevettem.Hallok ezt-azt...mióta együtt van Mr. Deier-el....
-Nem lehetne a keresztnevünkön szólítani minket?- szakítottam félbe
-De, persze...Szóval mióta együtt vagy Cortezzel azóta rengeteget változtál...és nem feltétlenül a jó irányba.Én csak nem szeretném, hogy ez a kapcsolat rossz hatással legyen rád.Látod mi lett Drew-al...
-Drew nem azért halt meg!-szóltam kicsit erőteljesebben.
-Pontosan tudjuk, hogy azért halt meg mert maga nem viszonozta a fiú érzelmet!-emelte meg a hangját.
Szemembe könnycseppek szöktek.
-Távozni szeretnék!
-Vagy csak megfutamodni!Ha kimegy ebből a teremből, az iskola tanulói ugyanúgy hibáztatni fogják!- mondta
-Csak...hadd menjek haza!- sírtam
-Menj!De ha két lábbal állnál a földön most nem törnél meg!Ne feledd "Egy farkast ne érdekeljen a bárányok véleménye".
-Viszlát!-köszöntem el
A suli ajtaján kislisszolva mentem hazafele.Nem az intézetbe...haza, itt Londonban.Tudtam, hogy Máté nincs otthon ezért is megyek oda. Gyorsan szedtem a lábam, mert az ég be volt borulva.A telefonom pörgött az értesítésektől, de nem néztem meg, csak azt ami Corteztől jött. Találkozni akar. Én most jelen pillanatban senkit nem akartam látni. Már csak pár háztömb volt hátra én pedig szaladni kezdtem. Közel voltam a sírógörcshöz,ezért szinte úgy estem be a bejárat ajtón. Ott kitört belőlem minden.

Miért engem hibáztat mindenki?Hiszen én nem is csináltam semmit. Drew nem miattam halt meg. Nem tehetek arról,hogy belém szeretett, de talán minden másképp lenne ha nem lennék együtt Cortezzel.
A táskám mélyére nyúltam és kivettem egy szál cigit. tudtam, hogy most már ez se oldja a feszültségem, de próbálkozni lehet. végül is igazam lett. Ugyanúgy feszült voltam és a fejem is megfájdult. Mi jöhet még?


Semmi értelme élnem. Most már egész életembe rajtam marad a "Gyilkos" jelző. A fürdőkádba engedtem sok vizet. Tudtam mire készülök. Fogtam egy pohár vörösbort és egy marék fájdalomcsillapítót, majd ruha levétele nélkül beültem a kádba. Mindent itt hagyok. Egy éles pengével a kezemben ültem a jéghideg vízben. Egy párszor megforgattam az ujjaim közt a gyilkos eszközt, majd erőteljesebben meghúztam. A vér folyt mintha elállíthatatlan lenne.

Ez nem elég, ennyitől nem halok meg. Bevettem az összes gyógyszert és megittam a bort is. Szédülni kezdtem, a mellkasom pedig összeszorult. Az utolsó amire emlékszem egy kar volt ami megfogott.

14. rész.- Mad World

Sziasztok:) 
Nagyon nagyon szeretlek titeket:) Köszönöm, hogy még most is velem vagytok:3

Katharine a mellettem lévő szobát kapta meg, ezért majdnem egész éjjel vele beszélgettem. Kiderül, hogy van egy bátyja aki nyelvtantanár és itt tanít ebben a gimiben. A gimivel kapcsolatban... Mivel tegnap leléptünk az első óra után, ma biztos balhé lesz. Nem érdekelt... Már nem.

Nem volt unalmas reggelem, mert Cat velem jött suliba és mindent én mutattam neki. A sulihoz érve bemutattam őt, a barátaimnak, akik eléggé kedvesen viselkedtek vele. Ott álltunk nyolcan a bejárat előtt és mindannyiunknak megvolt az oka, hogy miért nem akartunk bemenni. Leléphettünk volna, de nem tettük, mert tudtuk, hogy szembe kell néznünk a sorssal. Beléptünk. A többiek kiabálásától és rohangálásuktól, szinte semmit nem láttunk, hallottunk. Felsiettünk a teremhez és csendben szinte észrevétlenül elfoglaltunk a helyünket. Az osztályfőnök dühösen viharzott a terembe és látszott rajta, hogy megtudta a tegnap történteket.

- Ezt nem hiszem el! Ma reggel nagyon sok dolgot tudtam, meg, hogy mik történtek tegnap. Először is... Első órán miért nem szólt senki a tanárnak? Egyáltalán, hogy fordul meg a fejetekben, hogy egész órán senki sem megy le, szólni a tanárnőnek?Aztán... Ariana és Cortez!Hol voltatok első óra után? Ezzel csak az osztályt minősítitek... Hogy jutottatok ki a portán? Tudjátok, ez mit von maga után? Azonnal adjátok ide az ellenőrzőtöket!- kiabált

Elindultam és odaadtam neki... Láttam rajta, hogy még mindig nem végzett és van még mondandója.Ijesztő volt!

-Hallottam, hogy kémia órán, eltüntettetek egy kémcsövet. Haffy tanárnő nagyon mérges volt rátok. Cigizésen kaptak három diákot a foci pályánál, a lelátón. Remélem semmi közötök ehhez, mert nem szeretnék, még ezért is felelősséget vállalni. Továbbá, nyakunkon van már a félév és még most is sokan bukásra álltok matematikából, kémiából, valamint fizikából. Ideje lenne, összeszedni magatokat, mert nem lesz jó vége!- úgy láttam befejezte, de akkor Valentin odaszólt valamit.
-Osztálykirándulás?- bökte oda flegmán
-Még mit nem! Én egy ilyen osztállyal még az utcára sem megyek ki!- ordibált
-De mi szeretjük magát!- vágott cuki fejet
-Én is szeretnélek, ha kicsit fegyelmezettebbek lennétek! Változzatok, könyörgöm... 17 évesen én nem cigizni jártam, hanem tanultam vagy játszottam és nem a közösségi oldalakon járkáltam...
Megint volt egy osztályfőnöki óránk, ahol csak mi kaptunk leszidást, de semmit nem beszéltünk meg. Végül is.... nagyobb balhéra számítottam. Megint jött a hegyi beszéd, amiből már a felét elfelejtettem, hogy mi is volt. Óra után elvettem az ellenőrzőmet Cortezzel együtt és megnéztem mit írt bele.
Annyi volt, hogy beleírta a tegnapi lógást...osztályfőnöki.
Mivel kettő osztályfőnöki óránk volt, nem kellett szünetre mennünk. Bent a terembe tanár nélkül, megint elszabadult a pokol, de szerencsére Cat és Jade odajöttek mellém. Ez a szünet csak tíz perces ezért nem sokat, de tudtunk beszélgetni. Mark betoppant a terembe és elindult a mögöttem lévő padhoz. A lányok utána fordultak, hiszen mondhatni, egész helyes... Megállt Katharine mellett és kicsit rá borított a ruhájára a dobozos energiaitalából. Felsikított...
*Katharine szemszöge*
Vajon észrevett? Elvarázsolt az édes mosolyával és egy kicsit bunkó. Megállt a pad mellett. Talán tőlem akar kérdezni valamit?Vagy csak köszönni akar? Szívem hevesen hevert és nem jutottam szóhoz. Göndör fürtjei egy picit a gyönyörű zöld szemeibe hullottak, de nem igazán zavarta. Már azt hittem, hogy megszólít, de akkor abban a pillanatba, leborította a fehér fölsőmet sárga itallal.Felsikítottam, mert megijedtem.
-Mit művelsz?- hajtottam le a fejem
-Bocs!- röhögött
Próbáltam letörölni egy zsepivel, de nem igazán sikerült. Látom, ő nem az a jófiú típus, sőt annak a szöges ellentéte. Ránéztem és elmosolyodott... annyira édes még most is, hogy az leírhatatlan.
*Ariana szemszöge*
A második osztályfőnöki órán beszélgettünk, a magatartásunkról és a helyes viselkedésről. Mivel kettő új diák is jött az osztályba, ezért ők bemutatkoztak. Sarah, egy aranyos francia cserediák, aki nagyon jól tud a mi nyelvünkön beszélni, de azért az akcentus megvan. Tehetségesen táncol és modellkedik. A másik lány pedig, Cat. Én nagyon szeretem ezt a lányt, annyira vidám és cuki. Jól kijövök vele, talán ő lesz az egyik legjobb barátom. Szünetre most kimentünk, hiszen ma ismét feladat volt a színpadnál. Ma kivételesen lányok pörgethették a kereket és Saidey ki is használta a lehetőséget, felment a színpadra és megpörgette. Jó hosszú ideig pörgött. 
*Csók fal*
Ez annyit takar, hogy van egy lány és egy fiú, akik között egy fal van üvegből és be kell rúzsozni a lánynak a száját amíg a fiú, hozzátapasztja a száját az üveghez. A lánynak le van takarva a szeme és öt csókból el kell találnia a fiú száját. Nem igazán akadt jelentkező, de Cat feltette a kezét.
-Nem tudod, mire vállalkozol!- nevettem
Felsétált a színpadra és akkor hirtelen Mark is felszaladt. Valamit belesúgott a fülébe és Cat elmosolyodott. Még gyorsan összeszedtek kép párost és már indulhatott is a játék. Első helyen 11.-esek voltak, de viszont Mark és Cat másodikok lettek. Vigyorogva lejöttek a színpadról, de Mark nem jött oda hozzánk, inkább csak úgy eltűnt. A barátnőm eléggé el volt pirulva inkább, most nem igazán beszéltünk vele, mert úgy sem figyelt.
Volt még pár óránk, ami annyiból állt, hogy dolgozatokat írtunk és hülyéskedtünk. A tanárok természetesen már megőrültek és inkább azt kívánták, bár ne lenne ma iskola. Mikor végre vége lett a töri órának is elmentünk a 2. kerületbe, ahol a fél osztály ott volt. Megpillantottam Cortezt és odasétáltam hozzá. Mosolya lágy volt, de még is egy kicsit szilárd.
-Baj van?- kérdeztem
-Csak hosszú volt a nap...- mondta és megcsókolt
-Nincs kedvem maradni. Lelépünk?- mosolyogtam rá
Nem válaszolt, csak gyengéden megfogta a karom és vezetett a kocsi felé. Ez még mindig beválik neki, hogy elvarázsoljon. Bepattantunk és gyorsan elillantunk onnan. A park melletti parkolóban megálltunk én pedig csodálkozva néztem, hogy mit keresünk itt. Kiszálltunk és elindultunk, a sötétségtől szinte semmit nem láttam. A patak mellett megálltunk és leültünk. Rágyújtott egy cigire én pedig követtem. A csillagokat nézve, a holdfénnyel megvilágított patak mellett, nagyon romantikusnak tűnt. 
-Őrült világ...- hajtotta le a fejét
-Az.- fűztem hozzá
Szorosan átöleltem és hátra dőltünk. Lágyan megcsókolt ismét. Olyan jó volt ott feküdni vele a földön, semmibe nézve a világot...

13.rész.- Veled egy életen át

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem tudok gyorsan részt írni, de tanulnom kell. Azért remélem nem haragszotok annyira!:) <3

"A bája már nem hat rám, de azért én is elkapnám.Vele lenne pár éjszakám, hát aztán inkább hagynám"- csengett az egyik kedvenc BLR számom, ami azt jelenti, hogy ideje felkelni.

Kezdem megszokni ezt a koránkelést, de még mindig utálom. Kivánszorogtam az ágyból, majd lassan lesétáltam a konyhába. A többiek még aludtak, ezért halknak kellett lennem. Megnéztem, hogy mi a mai reggeli. Nem voltam éhes, ezért inkább kihagytam. Besiettem a fürdőszobába és amíg melegedett a haj göndörítőm, gyorsan előkerestem a mérleget.Félve, de ráálltam.Volt is mitől félnem, mivel  a számok kicsit tovább mentek, mint ami normális. Már nagyon nem is érdekel. akinek nem tetszek így, az ne nézzen rám. Megcsináltam a hajam, majd egy kis enyhe sminket kentem fel. Ruhának, egy hosszú, fekete, csőfarmert választottam egy kék hosszú felsővel. Converse cipővel, egész tűrhetően nézett ki az összeállítás. Fogtam a táskámat és elindultam a buszmegállóba. Szokásos várakozás és utazás következett, ami eléggé unalmas volt. Suli elé érve leszálltam a buszról és odamentem a szokásos társasághoz, ami 3 emberből állt. Ricca, Jade és Cortez. A barátomnak adtam egy csókot és egy hosszú ölelést. Annyira aranyos volt így kócosan és álmosan. 

-Nézd Ricca, olyan aranyosak együtt.- mondta Jade .

Rámosolyogtam és sugalltam felé, hogy "köszi". 

Ricca a fülhallgatót bedugta a fülébe és énekelni kezdett.

-Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,

Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.

Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, 

-Belehalok, szívem már úgysem feled el. -folytattam.Egymásra mosolyogtunk, mivel mindketten ismerjük ezt a dalt. Eközben már gyülekeztek többen is, velük együtt a tanárok is, ezért már be lehetett menni. A tömegen átslisszanva felindultam a terembe. Az osztályban nagy volt a hangzavar, mivel a tanár még sehol sem volt. Leültem a helyemre és előpakoltam etikára, mert az volt az első órám. Laura és a barátnői libbentek be a terembe, eléggé rövid szoknya volt rajtuk és hozzá társult egy kiló smink. Nem értem... Ettől nem szebbek, hanem csúnyábbak lesznek. Viky egy pillanatra rám nézett, majd Laurának a vállát megbökte. Szúrós pillantásokkal bombáztak. Még, ha nem lenne elég ennyi... Kezdtek közeledni felém. Eléggé féltem, hogy mi lesz, de csak egy papír cetlit dobott az asztalomra.

Csodálkozva néztem volna rá, de ő már elment a padom mellől. A padomon heverő cetli megfogtam és kinyitottam.

"Foci pálya. 19:00. Senkit ne hívj."

Nem értem mit akarhat este a focipályán, de utána pár másodperccel, leesett, hogy biztos, nem tetszik neki, hogy Cortezzel boldogok vagyunk. Mondanám, hogy kicsit féltem, de nem. Hiszen mit árthat nekem? Megver? Megfenyeget? Az biztos, hogy nem szólok erről senkinek. Csak rosszabb lenne. Elmélkedésem közepén Márk megbökte a vállam.

- Nem jön tanár, te se szólj neki, hogy órát kéne tartania.- kacsintott.

Csak rámosolyogtam és visszafordultam. Lyukas óra... De szeretem. 45 perc egy visongó, hangos osztállyal eléggé megterhelő. Amikor végre elérkezett a szünet, mintha puskából lőttek volna ki, úgy szaladtam a friss levegőre. Már épp indultam volna, hogy leüljek, a szokásos helyemre, de a barátom megfogta a kezem és hosszan megcsókolt. Annyira szeretem, hogy mások előtt is felvállal engem.

-Lépjünk le.- súgta a fülembe.

-De...nem lehet.- hajtottam le a fejem.

-Dehogynem.- húzott magával

Nem értettem hogyan akar kimenni, mert a portán nem engednek ki. Cortez gyors léptekkel sietett a portás fiú felé, akinek átnyújtott egy dobozt és a fiú egyből kiengedett minket. A kocsi felé szaladtunk és gyorsan eltűntünk a helyszínről. Eléggé kíváncsi voltam a doboz ügyében és rá is kérdeztem.

-Mit adtál a portásnak?

- Cigit, hihetetlen, hogy öt szálért kienged..- nevetett fel.

Igazából, fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, csak egy eléggé lakatlan és üres hely felé közeledtünk. Valamikor talán egy kisebb ház lehetett itt, aminek a lerombolt oldalait láttam. Cortez megállt a kocsival  és kipattant belőle. Átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Miután kiszálltam, követtem őt, de ő megállt a ház földszintjén és elővett egy másik kis dobozt.Rágyújtott. Leültem mellé ő pedig megkérdezte, hogy kérek- e. Magabiztosan kihúztam egy szálat és követtem a példáját. Átkarolta a vállam, biztonságba éreztem magam még úgy is, hogy egy rossz dolgot csinálok. Felnézett és maga elé bámult.

-Olyan rossz, hogy vissza kell mennünk oda, ahol megszabályozzák még az érzelmeinket is.- mondta.

-Hé, én veled vagyok. Veled egy életen át.- fogtam meg a kezét és ujjait a enyéimre kulcsolta.

-Örökké.- felém fordult és megcsókolt.

Annyira lágy volt és gyengét. Derekamat megfogta és az ölébe ültetett. Csókunk még mindig tartott és végtelennek tűnt. Amikor már levegőt kellett vennünk Cortez fejét lehajtva megszólalt.

-Vissza kéne mennünk.

-Tudom...-felkeltem az öléből és kéz a kézben visszasétáltunk a kocsihoz.

Az ablakon kifelé bámulva, most éreztem először azt az érzést, hogy tényleg fáj a szerelem. Fáj amikor elválasztanak tőle. Az intézetben megtiltották, hogy legyen barátom. Az embereknek nem tetszik, hogy együtt vagyunk. Fáj. Sírni akartam, de nem tehettem. Az arcomon a szomorúság ült és nem akart távozni. Odaértünk a suli elé és én kiszálltam a kocsiból. Elbúcsúztunk, ő pedig hazament. Elővettem a telefonomat.

-Jade, otthon vagy?- tört elő belőlem a sírás

-Úristen, Ariana... Egész nap kerestelek a suliba, de te sehol nem voltál. Miért sírsz? Hol vagy?- kérdezősködött 

-A sulinál vagyok, idejössz?

-Két perc.- letette a telefont

Jade nem hazudott. Két perc múlva ott volt és hatalmas öleléssel fogadott, válaszokra várva. Javasoltam, hogy üljünk le valahova. Elmeséltem neki mindent...A levét, a mai napot, hogy miért sírok...

Eltelt egy kis idő, mire megszólalt.

-Veled megyek ma a pályára.

-Mi?Nem...Nézd ezt most egyedül kell elintéznem.- néztem a szemébe

-Figyelj!Laurából bármit kinézek.Ő egy pszichopata...Képes lenne megverni téged és másokat is hívni. 

Igaza volt. Nem lehettem egyedül. Kitaláltunk valamit és ha bekövetkezik amitől félek, lesz segítségem. Volt még pár percem 19:00- ig épp ezért még tudtam Corteznek egy üzenetet küldeni

Még most is ő a világ legtökéletesebb fiúja.Elfogad minden hibámmal és szeret. Ott voltam egyedül a kivilágított foci pályán. Nem sokáig. Laura megérkezett és látszólag egyedül jött. Szemtől szembe álltam vele, a feszültség szinte tapintható volt.
-Együtt vagy Cortezzel?- nézett rám keményen
-Igen.
-Ribanc!Szakíts vele.Ő az enyém.Csak az enyém.-kiabált
-Nem.-nevetem.-Ő engem szeret.
Azt hittem, hogy letépi a fejemet, de nem...Helyette megfordult és elment. Nem értettem mi volt ez.
Elindultam a buszmegállóba, ahol csak egy lány volt, valószínűleg ugyanazt a buszt várjuk. Leültem mellé a padra. Még mindig az imént történteken járt a fejem.
-Nem tűnsz valami boldognak.- mondta a lány
-Csak hosszú volt a nap.- motyogtam
-Amúgy Katharie, de szólíts csak Cat-nak.- mosolygott
-Ariana- nyújtottam a kezem kézfogáshoz
Nagyon vidám és aranyos lánynak tűnik. De miért ezzel a busszal megy?Ez csak az intézeti buszmegállóig megy.
-És...hová mész?- kérdeztem
-Haza... vagyis egy helyre ami mostantól az otthonom.- hajtotta le a fejét.
-Akkor egy helyre megyünk.-mosolyogtam
-Mi?Te is...?
-Igen...-sóhajtottam
Összemosolyogtunk, majd megláttuk, hogy jön a busz. Felszálltunk és 25 perc buszozás után oda is értünk. Este már semmi fontos nem történt. Ez a nap.... érdekes volt...

12.rész.- Mindig vannak meglepetések.

Sziasztok!
Sokan kérdeztétek Facebookon, hogy én milyen zenékre szoktam blogot írni. Most lehet, hogy furcsán fogtok nézni, de én, Essemm, BLR, Mr. Busta zenékre szoktam. :)
Jó olvasást...





Tegnap Cortez, átváltoztatta az állapotát "Kapcsolatban"-ra Facebookon. Mivel én még kicsit féltem még ettől, az egésztől, még nem változtattam át. A suliban, biztos terjengeni fognak a pletykák, hogy kivel van együtt, de azok engem nem érdekelnek, mert vagyok, annyira értelmes, hogy ezeket a kritikákat, beszólásokat, el tudom hagyni.Ma vissza kell mennem az intézetbe, ahol a cuccaimat nem zártam el. Volt már rá példa, hogy eltűnt pár holmim, amikor ott hagytam, elzáratlanul. Remélem minden cuccom megvan.
Kómás fejjel felkeltem a kanapéról, ahol film nézés közben elaludtunk. Máté még aludt és nem is akartam felkelteni.
Felballagtam a fürdőszobába, amint beléptem, megláttam magam a tükörben és majdnem elájultam. az arcom sápadt volt, és úgy éreztem, hogy felszedtem pár kilót is. Gyorsan előkutattam a mérleget és ráálltam. az eredmény elszomorított...Felszedtem 4 kilót. Ez így nem lesz jó.Gyorsan raktam magamra sminket, de úgy éreztem, hogy ez nem elég. Felvettem egy kék, farmer rövidnadrágot és hozzá egy Bershka márkájú pólót. Converse cipővel, egész jól nézett ki.Lesétáltam, és a hűtő felé vetettem az irányt.Kinyitottam, de inkább semmit nem vettem ki. Elindultam a suliba, gyalog. Az úton azon tűnődtem, hogy ennyi séta alatt le lehet- e adni pár kilót. Biztos, hogy nem.
Láttam, hogy Cortez a lépcsőn ül és hirtelen felállt. Megállt előttem és a fülembe súgott egy mondatot.
"Gyönyörű vagy"
Lágyan megcsókolt és az ujjait az enyéimre kulcsolta. Lassan, filmbeli belépéssel sétáltunk a suliba, ahol minden diák minket bámult. Az emeleten, már a tanárok is néztek minket. Laura és a barátnői jöttek velünk szembe, és féltékeny, szúrós tekintetekkel bombáztak. Igazából, még ez sem tudta elrontani a kedvem. Jade egyből, megtalált az osztályterembe egyből megtalált.
-Ariana, most azonnal mesélj el mindent!- ült le mellém.
-Mit kell ezen mesélni? Szeret engem és én is őt. Ennyi.- mosolyogtam rá.
-Na és milyen volt este? Jól meg mozgattad a csípőd?
-Hülye!Dehogy...- nevettem fel.
Hirtelen ajtócsapódást hallottam és arra lettem figyelmes, hogy a matek tanár ront be a terembe.
-Mielőtt belekezdenék az órába...Kyle, Ariana, délután második válogató.- mondta aztán hirtelen áttért a matekra.
Ez olyan jellemző...megint egy sort sem tanultam. Most ismét van min izgulnom. Nagyon merész voltam és elővettem a pad alatt a telómat. Megnéztem milyen zenék vannak rajta. Találtam egyet amit nagyjából kívülről tudok, szóval az lesz a DAL. Szerencsére nem buktam le, így nem kellett plusz utat tennem az igazgatóiba.
Szünetben tesire öltöztünk át. Megvártuk a tanárt, aki azzal kezdett, hogy induljunk meg 9 körre a focipálya körül. Kedv nélkül elindultunk, de nem telhetett volna el veszekedés nélkül.Miközben futottam, Laura utolért.
-Ribanc... Mit akar Cortez egy ilyen dagadt lánytól?Néztél ma már tükörbe?-lihegett mellettem
-Neked mi bajod van?- kérdeztem
-Te!- válaszolt és ellökött
Hirtelen megindulásból utána mentem és elkaptam hátulról. Kicsit összeverekedtünk, mire a többiek szedtek szét minket. A tanár azt mondta, hogy ha még egyszer előfordul, megbuktat minket.
Tesi után, az öltözőbe senki nem szólt senkihez. Jade-el elmentünk a büfébe és ő kért egy fánkot.Megkérdezte, hogy én mit akarok enni, de én csak annyit mondtam, hogy "semmit".
Azok a plusz kilók jártak a fejembe és nem hagytak nyugodni. Behunytam a szemem egy másodpercre és leültem az egyik asztalhoz. Közben Drew, Cortez, Chole és Ricca is csatlakozott hozzánk.
Beszélgettünk minden féléről, de egyszer csak Drew odaszólt nekem valami érdekeset.
- Csinos vagy ma!- mosolygott
-Ömm... gyere egy kicsit, mutatok valamit.- hazudtam
Elvezettem a színpad mellé és rögtön a lényegre tértem.
-Tetszem neked?-néztem a szemébe
-Mi?-kérdezett vissza
-Olyan furcsán viselkedsz, mintha tetszenék neked...Legalább ne hazudj.-hajtottam le a fejem
-Nem hazudok.-mondta
-Akkor?
Hirtelen megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Ariana...én a fiúkat szeretem.
Na itt jött el az a pont, ahol teljesen leblokkoltam.Hogy mi?Nem... ez lehetetlen. Hogyan tudta ezt idáig titkolni előttem? Ezért nem lehetek mérges rá. Nem mondtam semmit, csak megöleltem.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad.Nem mondom el senkinek.- ígértem meg neki
Már csak 4 óránk volt hátra ami nagyon hamar eltelt... Mivel nekem még volt a válogatás, ezért nem mehettem haza.
Cortez az órák után elkísért engem a színházba, ahol meg kellett jelennünk.
Hátravonultam a fellépők helyére, ahol már kevesebben voltunk, mint a múltkor. Az izgalom és a félelem mindenkiben ott lapult, csak nem mutatták ki. Ajtókon átszűrődött a kinti zene és minden egyes versenyző után, egyre izgatottabb lettem. Amikor végre kimondták a nevemet, egy pillanatra megállt a lélegzetem , de utána siettem a színpadra. A zsűrik nagyon félelmetes tekintetet villantottak felém.
-Heló!-köszöntem
-Szia Ariana.Mit fogsz énekelni?-kérdezte az igazgató
-5SOS- Dont stop.- mosolyogtam
A dal közben feloldódtam és olyan volt mintha senki nem hallana, egyedül lennék. Táncoltam, mert senki nem látott. Láthatatlan voltam. Amikor vége volt rájöttem, hogy ez nem így van. Mindenki látott, hallott és úgy néztem, hogy tetszett nekik a dal.
Mindenkit felhívtak a színpadra, de most már csak hárman jutunk tovább. A feszültség az eget csapkodta, mire az egyik zsűri megszólalt.
-Amelie Brook.Gratulálok, tovább jutottál.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni.A többiekre pillantva megijedtem, mert ők nem igazán mutatták ki, hogy félnek.
-Kyle Greek. Csatlakozhatsz Amelie-hez. Gratulálunk!
Na jó... itt már az egyik lábamról a másikra ugráltam és az ujjaimat szorongattam. Ha most nem jutok tovább, akkor vége...mindennek.
-Ariana Grande! Gratulálunk, te vagy a 3. döntős versenyző.
Az a nagy kő, most leesett a szívemről én pedig boldogan futottam oda Cortezhez és egy csókot nyomtam a szájára. Hazavitt, ezért nem kellett buszoznom. Az intézetben beszéltem a mai nevelővel, aki csak gratulált és mivel későn mentem vissza, elküldött aludni.

11.rész- Új ismeretségek

Heló:)
Itt a 11. rész. Sokáig gondolkodtam, hogy, mikor tudnám megírni, de ez a hajnali negyed három, pont tökéletes időpont. Jó olvasást!


Eléggé szokatlan, boldogan ébredni egy kórházi ágyon, de nekem mégis sikerült. Tegnap este itt maradtam vele. Még most sem fogom fel mi történt. Szeret engem...Talán az őszinteség hiányzott mindig, ahhoz, hogy ő is biztos legyen abban ami érez.
Csillogó szemekkel bámultam őt, ahogyan fekszik ott és szépen lassan kinyitja a szemeit, majd rám mosolyog és azt mondja...
-Jóreggelt!
Válasz nélkül kicsit felnevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára. Elvileg ma már hazamehet, szóval kész voltam egy egész napi tervvel.
Szóval, ha elindultunk, akkor én bemutatom őt Máténak. Remélem jóba lesznek, mert ahogyan a tesómat ismerem, képes kinyírni valakit, hogy ha nem úgy bánik velem, ahogyan azt ő elvárja. Eléggé izgultam, de szerintem Cortez nem vette észre rajtam mert nyugodtam kezdte pakolni a cuccait és átöltözni sem volt szégyellős.
-Megyünk?- kérdeztem
-Aha. Jó lenne még ma elindulni...- utalt arra, hogy én még mindig a székbe ültem
Felálltam és kisétáltunk a szoba ajtaján. Végig a folyosón siettünk, majd a kapun kilépve, Cortez az ujjait az enyémre kulcsolta, az emberek pedig minket bámultak. Embereken, a plázacicákat és a páwa fiúkat kell érteni... Olyan tucat emberek. Beültünk a kocsijába és mielőtt elindultunk volna, a szemembe nézett és félve rákérdezett.
- A tesód nem fog megölni?
-Nem tudom. Rajtad múlik...
Kicsit húztam az agyát, ő pedig egész úton feszengett, ahogyan én is. Az utcánkba érve, kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen lesz úgy suliba menni, hogy Cortez nyilvánosan megcsókol, megfogja a kezem és a többiek ezt mind végignézik. Érdekes lesz, az biztos.
A ház elé érve, vettem egy nagy levegőt, majd az ajtón benyitva, megfogtam a barátom kezét és lassan beköszöntem.
-Hahó! Itthon vagy?- kiabáltam
Választ nem kaptam, de Máté kijött a szobából és átölelt. Furcsán nézte, hogy nem egyedül jöttem, én pedig hamar észbe kaptam és bemutattam őt.
-Máté, ő itt a barátom, Cortez. Cortez, ő itt a tesóm Máté.- a két fiú egymásra nézett majd bólintottak egyet.
Miután egy kis időt, eltöltöttünk együtt.. a barátom úgy döntött, hogy elindul haza.
Mielőtt bármit is kérdeztem volna Mátétól, ő azt mondta, hogy vegyek fel valami csinos ruhát, mert elmegyünk ebédelni. Ezt szeretem benne, hogy ő mindig csak kajálna, én meg alig eszek valamit, de azért étterembe visz.Felmentem az emeletre és elkezdtem kutatni a ruháim között, és most tényleg nem nagyon találtam semmit, mivel csak pár ruhát hoztam. Végül találtam egy fekete ruhát. Egy térd fölé érő szoknya volt, bő fazonú.. az ujján pedig csipke volt. Ezt a ruhát pár héttel ezelőtt vettem és még most is szerelmes vagyok belé. A sminkemet nem nagyon akartam eltúlozni, csak egy kis szempillaspirált és tus vonalat tettem fel. A hajamat kivasaltam, majd egy begumiztam. Egy óra elteltével, mind a ketten elkészültünk, és elindultunk az étterembe.
Amikor leültünk az előre lefoglalt asztalunkhoz, kicsit sokáig néztem az étlapot, mire rájöttem, hogy valójában alig vagyok éhes. Szóval salátát kértem. a tesóm valamilyen húst evett, ami elég nagy adag volt. Nem is értem, hogyan sikerült az egészet egyedül megennie. A számlát kifizetve elindultunk haza.
- Na és, bírod Cortezt?- kérdeztem
- Ja, elég jó fej...
-Örülök, hogy jól kijöttök, el se tudom képzelni mi lenne, ha utálnátok egymást.
- Valószínűleg, most nem velem lennél, mert akkor már lecsuktak volna.- nevette el magát
Elmosolyodtam és átkaroltam a vállát.
- Szeretlek tesó!
-Én is.- mondta majd ő is átkarolt
Otthon már csak megnéztünk egy filmet és az egész estét együtt töltöttük.
"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdõdött, majd rájövünk, hogy már jóval azelõtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhõk felett."

10.rész.- Szeretlek

Sziasztok!meghoztam a varázslatos 10.részt.Remélem tetszeni fog.Kiraktam oldalra egy szavazást ne felejtsétek el azt sem!


A tegnap délutánom, annyira rossz volt, hogy inkább, ha lehetne kitörölném. Most komolyan... csak velem történnek ilyenek? Végre Cortez lépni akart, erre pont, most kell megtudnom hogy ő és Jade jártak. Már azon is gondolkodtam, hogy beszélnem kéne Jade-el, de inkább csak sírtam és mára hagytam a dolgot.
Kimásztam az ágyból és egyenesen a fürdőszoba felé mentem. Mivel tavasz van egy laza összeállítást választottam.Miután felöltöztem, egy kicsi sminket is raktam fel. Szempillaspirál,tusvonal és korrektor, ennyiből állt, mint minden nap. A hajamat összefogtam egy hajgumival. A tükörbe nézve nem magamat láttam, én nem ilyen vagyok...ez túl egyszerű. Szomorúan leballagtam a konyhába, ahol egy tányér palacsinta várt és egy pohár epres- banános turmix. Látom a tesóm, nem unatkozott reggel. Még egy aprócska levelet is írt.
"Jó reggelt, hercegnő.Remélem jót aludtál.
Ma is dolgoznom kell, de ígérem, holnap
csinálunk közösen valamit.
Azt csinálsz amit akarsz, de kérlek, ne csinálj hülyeséget.
Bye: Máté"
Ez aranyos tőle. Reggeli után egy jó hosszú sétára indultam, Jade-hez, aki a város másik oldalán lakik, de annyi szerencsém volt, hogy járnak erre Helyi-járatos buszok. 9:37 van, ami azt jelent, hogy 15 perc múlva jön a busz. Fogtam pár százast és elindultam a buszmegállóba. Az utcán monoton léptekkel sétáltak az emberek, akik semmit nem tudnak a tegnapi beégésemről. Itt végre biztonságban vagyok.Mivel kicsit késve indultam otthonról, nem kellet sokat várnom a buszra.
-Jó napot! Egy diákjegyet kérek a North útig.- mosolyogtam a buszsofőrre 
-235 lesz!- nézett vissza komoran
Odaadtam, majd sétáltam hátra az utolsó ülésekig.A busz tömve volt, ezért helyet kellett kérnem. Szerintem a világ összes öregasszonya a sok szatyorral, ezen a buszon volt. Na, meg persze annyira szerencsés vagyok, hogy a suli leggonoszabb csaja, Saidey is ezen a buszon utazik...Elslisszoltam mellette és hirtelen megláttam egy helyes fiút.Inkább ő mint Saidey.
-Szia!Szabad ez a hely?- kérdeztem
-Persze...- felnézett és akkor megismertem, hogy ki az
Drew volt az, úristen és én nem láttam először.Mosolyogva leültem mellé és megkérdeztem, hogy hova megy.Azt mondta, hogy van egy lány akivel randizik.Gratuláltam neki és egész jól elvoltunk az úton.
-Emlékszel arra az énekórára amikor felvettük, ahogy énekelsz?- vigyorgott a telefonjába
-Persze!
-785,547 megtekintés, 462 komment és 894 like.- vigyorgott
Megnéztem, egy pár komit elolvastam és annyira jól esett, hiszen nem mondják minden nap ezt.
Megköszöntem, hogy megmutatta, majd 2 arcra puszival elbúcsúztam és leszálltam a buszról. Kicsi séta után, végre megláttam Jade házát és a kapucsengőn becsöngettem.Bemondtam a nevem és akkor bementem. Egy régi stílusú házban laktak, de nem úgy értem, hogy semmi modern nincs, hanem, hogy a színek sötétebbek, a bútorok, nem a legújabbak.Nagyon tetszett.
Köszöntem Jade szüleinek és besiettem a szobájába. Jade szeme könnyes volt és épp azokat a képeket szakította ketté amin Matty-vel vannak.Tudtam mit jelent ez. Szakítottak. Leültem mellé az ágyra és szorosan magamhoz öleltem.
-Mi történt?- kérdeztem.
-Matty megcsalt a pom pom lányok vezetőjével, Melanie-val.- szipogott
-Annyira sajnálom...- néztem rá
-Én nem. Teljesen összeillenek, mindkettő sík hülye.- nevette el magát
Hát igen, Melanie nem egy észlény. Döglenek érte a srácok, mert csinos vékony, hosszú szőke a haja és kedves mindenkivel. Amikor valami rosszat csinál egyből imádkozik és azt hiszi evvel minden rendbe jön. Saidey legjobb barátnője, csak ő nem olyan gonosz.
-Beszéltél Cortezzel?- kérdeztem
-Nem, de úgy tudom, hogy be lehet menni hozzá látogatni mert jól van.- törölgette a szemeit.- Aria, annyira sajnálom.Meg tudsz bocsájtani?- vetette be a cuki nézést
-Itt lennék, ha utálnálak?- vigyorogtam
Egy ideig még beszélgettünk Jade-el, de utána elköszöntem és elindultam a kórházba. Nem tudtam mit fogok mondani neki, csak siettem mert már sötétedett. Gyalog mindössze negyed órára van innen. Amikor odaértem kértem egy kis útbaigazítást és mentem a kórterembe. az átlátszó üvegen láttam, hogy egyedül van.
Tegnap estéhez képest ma ismét nagyon jól nézett ki.
 Bekopogtam és apró mosollyal az arcomon beléptem. Leültem az ágya mellett levő székre és vártam, hogy szóba elegyedjünk.
-Miért jöttél?- kérdezte
-Látni akartam, hogy jól vagy- e.
-Azt hittem Drew-el jobban kijössz.Tudod... puszi, ölelés, közös buszozás.
-Mi?- kérdeztem csodálkozva
- Saidey megmutatta a képet.
-Cortez én...
-Nem kell magyarázkodnod, nem jártunk.- szakított félbe
Cortez felállt és a kezét, zsebre tette.
- Szeretlek!- kimondtam, e ő nem válaszolt
Azt hittem, ott omlok össze, de nem... nem láthat sírni. Gyorsan elindultam mellette, de ő elkapta a karomat és gyorsan magához húzott.Megcsókolt.
-Én is téged.

9.rész.-Szülinap

Hey!Köszi a visszajelzéseket.Remélem szép napotok van:)








Tegnap este megbeszéltem a nevelővel, hogy a hétvégét a tesómnál tölthessem,ezért ma suli után egyből oda megyek. Jó lesz végre egy hétvégét vele tölteni. Mivel ma van a szülinapom és nyomatékosan megkértem, hogy ne készüljön semmi meglepetéssel, nem gondoltam, hogy ennyire kínos délutánom lesz. A reggelem szokásosan indult, de a suliba kaptam jó sok köszöntést. Harmadik óra előtt még Kyle is írt egy üzit amibe csak annyi állt, hogy "Bsz.". Ez már haladás, eddig egy héten keresztül hozzám se szólt. Viszont ami nagyon bántott, hogy Cortez még ennyit se írt mit az előbb említett személy, hanem inkább a barátaival lógott.
-Nem értelek. Egész nap bámulód őt,de annyit se mondasz, hogy "Szia"!- mondta Cortezre gondolva Jade.
-Jade, ezt nem érted...- pirultam el, mert a csókot/csókokat még neki sem mondtam el.
-Soha nem mondasz semmi. Nézd! Én és Matty nyitott könyvek vagyunk. Világosan látszik, hogy imádjuk egymást. A ti kapcsolatotok meg kiszámíthatatlan.
-Jó elmondom, ha nem adod tovább.- bizalmasan ránéztem, majd a fülébe súgtam az igazat
-Te csókolóztál Cortezzel?- lepődött meg elég hangosan
-Ne kiabálj már!- nevettem el magam.- Majd később elmesélem!
-Oké.- válaszolt és odasétált Mattyhez
Annyira irigyeltem, hogy ilyen jó a kapcsolata. Kyle amilyen gyorsan távolodik, Cortez ugyan olyan gyorsan közeledik.Nem bírtam tovább, lépnem kellett. Előkaptam a telefonom és írtam egy üzenetet.
"Raktárba, most!". Észrevétlenül beosontam és kicsi helyet csináltam a takarítószerek között.
Nyílni kezdett az ajtó és a szívem egyre hevesebben vert.Megláttam őt. Vagy mégsem? Nem. A gondnok lépett be, hogy kell neki egy felmosórongy. A kezébe adtam, majd becsuktam az ajtót. Egy pár perces várakozás után, végre bejött Ő.
-Miért kellett idejönnöm.-kérdezte
Nem válaszoltam csak hevesen megcsókoltam ő pedig ellenkezni sem tudott.Éreztem, hogy ő is akar engem, de én abbahagytam és megszólaltam.
-Kösz.Ez jó volt.- mondtam és kimentem
A takarítóval összefutottam aki csak annyit mondott, hogy "Gyorsak voltatok". Szerintem félre értett valamit.
Bementem egy kicsit késve matek órára, de szerencsére nem a matek tanár volt velünk, hanem az irodalom tanár és így megúsztam annyival , hogy figyelmeztetett arra mi lesz, ha még egyszer előfordul ilyen. Húsz perc múlva ki is csengettek. Cortez írt.
"Én többet akarok"
Erre nem válaszoltam, csak szépen lassan összepakoltam a cuccaimat és elindultam HAZA!Olyan jó volt végre, a megszokott úton haza sétálni.Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire örülök pár ismerős bokornak, fának. De ezek közül is a legjobb, hogy láthatom Mátét. A házunk el érve csodálkoztam a rég nem látott helyen és amikor elővettem a kulcsot, meghallottam egy ismerős hangot.
-Aria, várj!- kiáltott Cortez
-Igen?-kérdeztem
-Boldog szülinapot!- átnyújtott egy kis dobozt
Kinyitottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Egy C betű volt.
-Köszönöm!- mosolyogtam.- Nincs kedved bejönni?Csak barátként...
Hát igen...ahányszor kimondom, hogy "barátként" mindig az ellenkezője van.Csókolózva benyitottunk és akkor rengeteg ember előbújt.
-Meglepetés!-kiáltották
Úristen!Még kép is készült. Lefagytam. Nem tudtam, hogy sírjak vagy szaladjak-e el. Annyit láttam, hogy Cortez elszaladt és én is azt tettem csak én nem utána, hanem fel az emeletre a szobámba. Üres volt... csak egy ágy volt meg egy szekrény. Az ajtót sikerült bezárni, de akkor is elég kínos volt. Visszatérve, Cortez bejött volna velem és kitudja mit csináltunk volna... nem lehet, még nem. Kopogtak az ajtómon, de én nem szóltam semmit. Nem akartam mást, csak elbújni a világ elöl. Odamentem az ajtóhoz, majd szépen lassan kinyitottam. Máté kérdő tekintettel figyelt rám.
-Mióta vagytok együtt?- kérdezte
-Nem vagyunk együtt...még.- töröltem le a könnyeimet
-Akkor már szerintem nem is lesztek.- nézte a padlót
-Mi? Miért?- vártam a válaszra, de a bátyám csak annyit mutatott, hogy menjünk le.
Futólépésben szaladtam le a most hosszúnak tűnő lépcsőn, közben pedig hallottam a mentőautó hangját.
Elkapott a sírógörcs amikor megláttam Corzezt a földön feküdni, véres arccal. Mellette Ricca próbálta letörölni a vért. Odaszaladtam és megkérdeztem, hogy mi történt, erre a barátnőm csak annyit mondott, hogy Kyle. Tudtam, hogy ez mit jelent. Amikor felszaladtam valószínűleg Kyle Coortez után szaladt és megütötte.
A mentősök elvitték őt én pedig sírva borultam Ricca karjaiba. Máté felkapott.
-Nem biztos, hogy ő volt mert már majdnem mindenki kiment akkor.
-Nekem is csak mondták, hogy Kyle volt.- szólt oda Jade
-Akkor ki tehette?- sírtam
-Én!- sétált oda Jade-De kérlek, ne haragudj mert jó okom volt rá.Régebben én jártam Cortezzel és most mérges voltam rá nagyon.
-Nem haragszom, de most mindenki menjen el!- motyogtam, majd felszaladtam vissza a szobámba

8.rész.-Hiányzol

Hello cupcakes!Valaki azt mondta nekem, hogy majdnem minden blogom szomorú...Üzenem neki, hogy a lelkivilágomnak megfelelően írom:)









Eljött ez a nap is...a világ legrosszabb napja!Ma volt a rúzsfolt nap a suliba, ami annyit takar, hogy bekened rúzzsal a szád és megpuszilsz mindenkit, a fiúk csíkot húznak az arcra...A legrosszabb nap.Elővettem 3 különböző színű rúzst, pirosat,rózsaszínt és feketét.Gondoltam, hogy ma egy őrült nap lesz, de azt nem, hogy ennyire.Amint kiértem a sulihoz, valaki le is támadott és húzott egy jó hosszú csíkot az arcomra.Utána akartam menni, de addigra már messze járt.Elindultam a parkolón át a suli felé...Megpillantottam Cortez kocsiját és egyből bevillant a tegnapi kép.Bekopogtam az ablakon, majd beszálltam mellé.Hátradőltem és ő megtörte a csendet.
-Akkor barátok?-nyújtotta a kezét
Bólintottam, kezét megfogva, majd ismét hátradőltem.Kínosan rámosolyogtam és ő magával ragadott mélykék szemével.Igen.Elkövettük azt a hibát mind tegnap.Vadul csókolózni kezdtünk, majd elszakadtunk egymástól.
-Barátok...
-Extrákkal...-fejezte be a mondatomat
Kiszálltunk a kocsiból és beszaladtunk a suliba.Még így sem késtünk el, mert a tanárok valamilyen megbeszélést tartottak.Mindenki rúzsfoltos volt...Közben én is kaptam pár puszit meg csíkot.
Amikor megláttam Kylet, gyorsan berúzsoztam a számat és hátulról odaszaladtam és egy puszit nyomtam az arcára.Kicsit lesápadt és bunkón odaszólt hozzám.
-Te normális vagy?-nézett rám
-Sorry!-mondtam és kínosan elslisszoltam
Mi baja van Kylenak?Eddig normális volt, most meg annyira bunkó...Szerintem Laura eléggé rossz hatással van a gondolkodására!Kezd eltávolodni tőlem és észre sem veszi.Első két órám töri volt, ezért amikor beértünk a terembe, Mr.Frow, egyből kiosztotta a TZ-ket. Semmit sem tanultam, szóval nehéz lesz, de szerencsémre Jade tanult, így az egészet lesúgta nekem. Thanks!
Második órára a tanár kijavította a dogákat és hármas lett.Megöleltem Jadet, aki egy hirtelen mozdulattal puszit nyomott az arcomra.De jó még rúzsosabb vagyok.Ma már sikerült furcsává tennie a napomat pár személynek.Apropó Cortez... nem tudom.Nem vagyok szerelmes belé, mégis valami oknál fogva, vonzódom hozzá.Pedig próbáltam ma kerülni, amennyire csak lehet, de a tökéletes mosolya mindig megtalált a folyosón.
Az ebédlőben lévő egyik asztalt körbeültük.Jade, Cortez,Ricca ,Lilla és Drew mind, fürkésző tekintettel leste, ahogyan az ebédemet piszkálom. Össze voltam zavarodva, ezért felálltam az asztaltól és egyenesen a mosdóba mentem.Ebben a suliban olyan a mosdó, hogy fiú-lány egyaránt használhatja.Elég furcsa. Leültem a kőre és elkezdtem firkálni a padlót filccel. Elég unalmas,de számomra jobb volt most, mint emberek közt lenni. hirtelen nyílni kezdett az ajtó, én pedig gyorsan felálltam. Cortez volt az.Nem kérdezett semmit, csak bejött és azt mondta: "Gyere az udvarra, játék van".Nem tudtam mire gondol, de kimentem és láttam, hogy majdnem az egész suli kint van és a színpadot figyelik.
Dave, az egyik diák kért, 2 fiú-lány párost. Saidey, a pom-pom lányok vezetője, egyből feltette a kezét, ahogyan Cortez is.Drew felszaladt a színpadra és már csak egy lányra vártak.Egy belő hang, azt mondta: "Most mutasd meg magad!".Feltettem a kezem, majd felsiettem Drew mellé. Saidey gúnyos mosolyt küldött felém, pedig nekünk több esélyünk volt, hiszen ő nem az a csontkollekció, de ducibbnak se mondható. Dave megpörgette a kereket ami azon állt meg, hogy "Ruha csere", vagyis a pároknak ruhát kellett cserélni.
Beszaladtam és elkezdtem dobálni át a másik fülkébe a ruháimat.Felkapkodtam, amiket hozzám dobált a párom és kiszaladtam.Még csak Cortez volt kint pom-pom cuccban ami, eléggé röhejes volt. Drew is kiszaladt, már csak Saidey-re vártunk, aki nem ért ki időben.Nem tudta felvenni a ruhát...Elég ciki.
Amikor vége volt az utolsó órámnak is, a buszmegállóba mentem.Leültem a padra és vártam.Közben beteljesült amitől még furább lett a napom és Saidey velem szembe jött.Mintha egy éhes cápa úszkálna felém.Komolyan.
-Tudom, hogy direkt csináltad!Jól vigyázz magadra Grande...- azzal tovább sétált, én pedig magamba röhögtem.
Az intézetbe érve, késő este, felsétáltam az emeletre...lezuhanyoztam majd eltettem magam holnapra.

7.rész.-Válogatás

Sziasztok!Szeretném, ha tudnátok, hogy sokat jelentetek nekem!Puszi!





Hajnali háromkor arra kelni, hogy a jégeső csapkodja az ablakodat, nem a legkellemesebb.Kinéztem és láttam, hogy hatalmas a vihar.Próbáltam visszaaludni, de csak 1 órára sikerült, mert a villám belecsapott egy közeli fába.Ez a nap is remekül kezdődik.Meg sem próbáltam visszafeküdni, inkább lementem a földszintre és elkészülődtem suliba.Egy csőfarmert és egy Garage pulcsit vettem fel tornacipővel.Leültem a konyhaasztalhoz és vártam amíg elindulhatok.Meg kell hagyni, elég sokat vártam mire az óra 7:00-t mutatott.
Buszon utazva, zenét hallgattam és próbáltam megjegyezni a dalt amit választottam a válogatásra.Eléggé izgultam,mert nem tudtam, hogy kikből áll a zsűri, meg, hogy milyen zenék az esélyesek.Szóval nem volt könnyű dolgom.Végül, tegnap elhatároztam, hogy a Because of you-t fogom énekelni.Mivel ma a BCG-van, vagyis az ének versen, ezért nem lesz tanítás,de minden diáknak le kell mennie a suliszínházba.A jelentkezők külön terembe voltak, azoktól a diákoktól akik csak nézni mentek.Sóhajtva leültem egy padra és a dalszöveget fürkésztem.miután még kettőször biztosra mentem, hogy nem felejtem-e el, kinéztem az ajtón és akkor vonultak be a zsűrik.Az igazgatóhelyettes, az országos megfigyelő, az igazgató és Haffy tanárnő.4 zsűrit kell elbűvölni maximum 5 perc alatt.Amikor kimondták az első nevet a szívem dobbant egy nagyot és figyeltem a csajt, hogyan énekel.Szerintem szépen énekelt, bár majdnem elsírta magát egy vidám számon, szóval kicsit furcsa volt.A lány tényleg sírva jött vissza, mert nagyon durvák voltak bele és már most kiesett.
Még ketten voltak előttem és én már nagyon izgultam, a kezem is izzadt.Mikor mindkettő személy végzett, én következtem.Kisétáltam a színpadra és vettem egy nagy levegőt, a zsűrire néztem akik azt várták, hogy mutatkozzak be.
-Heló!Ariana Grande vagyok, 16 éves.-néztem rájuk
Elkezdtem énekelni és mintha minden fájdalmamat, boldogságomat kiadhattam volna ebbe a dalba.Semmi nem állíthatott volna meg.A dal közepénél a zsűrikre néztem és mosolyogtak.Ez jót jelent.Az utosó sorokat már megkönnyebbülve énekeltem és amikor a végén elhangzott a taps és a fütyülés, önkéntelenül is elsírtam magam...
-Aria!Te egy igazi énekes vagy!-szólalt meg Haffy
-Benned egy sztár lakozik, aki még várat egy kicsit magára!-mondta a diri
-Tudsz ennél többet is...-szemeit rám szegezve mondta az ig. helyettes
-Csodálatos volt!-törölte könnyeit az országos megfigyelő.
Végül tovább jutottam a legjobb 15-be, ahol már tényleg nagyon jók vannak.Körbenézem a többi boldogan térő emberek között.Hat lány volt velem együtt és kilenc fiú.Mikor azt hittem, hogy az egész tehetségkutató alatt, magányos leszek, oldalra pillantottam és csodálkozva bámultam, mert ott volt Kyle.Ö egy énekversenyen?Nem az ő stílusa...Odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia!Te is jelentkeztél?-tértem egyből a lényegre
-Igazából, először nem akartam, de végül meggyőzött egy csodás lány...-csillogott a szeme
OMG...Kyle csodásnak tart.Éppen meg akartam köszönni, a dicséretet, amikor odajött Laura és megcsókolta(???) őt.WTF?Én azt hittem rám gondolt.
Apró mosolyt erőltettem az arcomra, majd elsétáltam.Bejelentették, hogy a következő verseny a városi lesz, szóval figyelmeztettek, hogy készüljünk.El mehettünk, én beballagtam a buszmegállóba.Esett az eső,fáztam, sőt már a fejem is fájt.Annyi szerencsém volt, hogy 10 perc múlva jönnie kellett volna busznak...legalább is én azt hittem.Utána amikor már húsz perces késésben volt, feladtam.Elővettem a telefonomat és hívtam valakit.
A nevelőt nem hívhatom, mert rájön, hogy magamnál tartom a telefont.
A barátnőimet sem, mert ők nem igazán tudnak mit csinálni.
Kyle-t sem, mert ő Laurával van elfoglalva és eléggé kínos lenne ezek után
Egy ember maradt...Cortez. Gondolkodtam egy ideig, mert túl sok volt, amit tegnap művelt.Elhatároztam magam és felhívtam.Minden egyes csörrenés eggyel rontott a hangulatomon.Felvette.
-Szia!Értem tudnál jönni?-nem válaszolt, csak letette
Reméltem, hogy ez igent jelent, mert ő volt az utolsó reményem és esélyem.
*
Cortez szemszöge:
Megcsörrent a telefonom én pedig azt fürkésztem. Aria hív.Tegnap annyira bunkó voltam vele, pedig nem akartam, csak annyira idegesített, hogy egy ismeretlen is közelebb jut hozzá, mint én.Szeretem őt.Mikor elmondta, hogy menjek érte, a szívem egyre hevesebben vert.Nem mondtam semmit, hanem felkaptam a kocsikulcsot és elindultam.Az esős utcán nem volt nehéz megtalálni őt...egyedül volt.
* 
Aria szemszöge
Öt perc alatt ide is ért, én pedig beszálltam a kocsijába.Az út szótlanabbul nem is telhetett volna...Egész végig Kyleon és Laurán járt az agyam és, hogy, hogyan lehetnek együtt.Igazából kicsit mintha belezúgtam volna Kyleba. Odaértünk az úti célunkhoz.
-Tehetek valamit még érted?-kérdezte
-Megölelnél?-nézem rá könnyes szemmel
Cortez nem válaszolt, csak magához húzott és a fülembe súgta, hogy "sajnálom".Gondolom a tegnapra értette.Visszahúzódtam, majd kicsi mosolyt küldtem felé.A szemembe nézett.Nem tudtam ellenkezni és ő megcsókolt.ENGEM!Gyengéd volt mégis irányított.Elhúzódtam, megköszöntem az utat, majd beszaladtam az intézetbe.
Drew látta rajtam,. hogy gáz van, én mégse mondtam semmit, csak felszaladtam a szobámba és sírva az ágyba borultam.NEM TUDOM MIT AKAROK!

6.rész.-2.kerület

Sziasztok!Most egy kicsit hosszabb rész lesz!Remélem tetszik!
Kövi rész 1 komi után:)










Azt hiszem a mai nap után, nem lesz sok barátom,de így nem is kell!A reggelem szokásosan indult, monoton dolgokat csináltam.Kiért a buszom a suli elé, ahol elég sokan voltak, pedig még van fél óra a suliig.Odafutottam Jade-hez és Ricca-hoz akik beszélgettek.Elcsíptem egy mondatot: "akkor délután a 2.kerület?"Jade igent mondott, majd szép lassan rájött, hogy én is ott vagyok.
-Aria!Jössz suli után a 2.kerületbe?- kérdezte.
-Miért?Mi az?És hol van?-érdeklődtem.
-Afféle szentély szerűség.Bármit lehet csinálni.-válaszolt.
-Oké.
Egy ideig még beszélgettünk, én utána siettem be a suliba, hogy ne kelljen tolongani.Amint beértem és lepakoltam a cuccomat a szekrénybe, bementem az osztályterembe.Meglepődtem, mert nem nyílt az ajtó...Hoppá!Első órám tesi volt.Kicsit késve és sietve lerohantam az öltözőbe és kapkodva átöltöztem.A cipőmet vettem amikor, a tanár mondta, hogy mindenki figyeljen.Kirontottam és gyorsan leültem a többiek közé.
-Rendben, először is Grande egy 7-es.-nézett rá szigorúan
-De tanár úr nincs is 7-es jegy!-mindenki felröhögött
-Akkor 10-es!10 kör a focipálya körül!Most!-kiabált
Mindenki elindult a focipályára,mert fociztak és nem kellett futniuk.Kivéve egy embert,engem.Ja és Mr.Keane mérte az időt, így jegyre futottam.Gyors voltam, a többiek közben kicsit felnevettek.Megérte.Nem hiába lettem majdnem rosszul,mert ötöst kaptam...2. órám az ének volt.Nem fogom egyhamar elfelejteni. Haffy tanárnő azt kérte, hogy mindenki válasszon egy dalt és a refrént adja elő.Rengeteget hallottam és amikor kimondta a nevem, a szívem kalapálni kezdett és hirtelen azt se tudtam hol vagyok.Mit válasszak?Melyik dalt?OMG!!Hezitáltam egy ideig, aztán rájöttem...Ha nem választok nehéz dalt,akkor megúszom.
-C.O.D.:Barátként búcsúzom.-néztem az osztályra
Szerintem elég jól sikerült...Amikor elénekeltem az osztály egy pár másodperc csend után tapsolni kezdett.Annyira örültem, hogy ugrálni tudtam volna. Haffy tanárnő megveregette a vállam é azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagyok!Leültem a helyemre, valaki az asztalomra dobott egy papírt.
"Nézd meg a telód"
Rápillantottam, semmi érdekeset nem láttam,megtekintettem az értesítéseket...Valaki felrakta YouTube-ra!!!
Körülnéztem és Valentin nézett, annyit tátogott a szájával, hogy "szívesen".Igazából tényleg hálás lehetek, mert magamtól soha nem raktam volna fel, de így már ez is letudva.A többi óra uncsi volt, szóval le se írom.
Suli után írtam felhívtam a nevelőt, hogy később megyek, mert elmegyek könyvtárba.
*
Jade és Ricca odajöttek hozzám és elindultunk a 2.kerületbe.Egy eldugott sikátor végén lévő nagy, koszos helyet, nem gondoltam volna soha, a tinik lazuló helyének.Nem voltunk sokan, de épp elegen a bulizáshoz.a zene max-on, pia,cigi, na és sok fiú.A lányokon alig volt valami, ezért különcnek éreztem magam. Ricca félrehívott elővett egy táskát és azt mondta, hogy öltözzek át gyorsan a mosdóban...igen volt mosdó, méghozzá nem is kicsi.Bent egy lány és egy fiú éppen akcióban voltak, a mellettem levő fülkében, ezért siettem.Nem voltam nagyon elragadtatva a ruhától, de felvettem.Ez szerintem nem is ruha.Kiengedtem a hajam, majd szépen lassan kisétáltam.Kicsit(nagyon) megbámultak az emberek,odamentem piáért és egy húzásra megittam.Egy fiú hátulról megfogta a hátam és gyengéden megsimította.Hátranéztem, de ismeretlen volt számomra.Belesúgta a fülembe, hogy "gyere a mosdóba".Én olyan hülye voltam,. hogy oda is mentem.Annyira csábítóan nézett ki.Megcsókolta a nyakam, majd egyenesen a szám felé haladt...Akkor tört el a mécses nálam, amikor a ruhám cipzárját kezdte lefelé húzni.Ellöktem magamtól.
-Húzz innen, seggfej!-kiáltottam, majd elindultam hazafelé.Elfelejtettem átvenni a ruhát, ezért elég érdekes volt, amikor a nevelő meglátott.Egy kis ideig kiabált, majd felküldött a szobámba.
*
Bekapcsoltam a gépem é volt egy pár üzi.Jadetől az első.
J:Mi volt ez Ari?
A:Letapizott az a pasi!
J:Sajnálom:(
A:Nyugi,nem haragszom
Második Corceztől aki ma suliba sem volt.
C:Miért hagytad magad?Ennyire ostoba,ribanc nem lehetsz!
A:mi az, hogy ostoba ribanc?Okosan beszélj!
C:Nyugi lesz másik, vagy elég ha kiállsz az út szélére!:DD
A:Szállj le rólam!
Ezeknek mi bajuk?Én csak próbáltam beilleszkedni...Kár volt.Szerintem nem baj, ha különc vagyok!

5.rész.- Jelentkezem

Sziasztok.Szeretlek titeket, manócskák!










A vasárnapi napom annyira unalmas volt, hogy azt leírni sem lehet.Egész nap tanulni kellett.Ez az első nap, hogy innen megyek suliba.Azt azért még tudni kell, hogy a sulim kb. 25 km-re van innen, szóval buszozni kell.Kimásztam az ágyból és az ablak felé vetettem az irányt.Elhúztam a függönyt és az ablakon beszűrődő fény, majdnem kiégette a szemem.Elkezdődött a nyár.Mivel a nevelő- vagyis aki éjszaka volt velünk- nem engedi, hogy rövidnadrágba menjek,fel kellett vennem egy hosszú szárú nadrágot, mert szerinte sokat mutat a rövid gatya.De én nem vagyok azért annyira hülye...Írtam gyors üzit Jade-nek, hogy rakjon el nekem valami rövidebb ruhát.Amúgy nem lehetne nálam telefon, de amikor bejöttem, azt mondtam, hogy már elvették.
Na, szóval elindultam a buszhoz és épphogy elértem a 7:20-as buszt.Felszálltam és kerestem egy helyet.A busz tömve volt...találtam egy szimpatikus helyet, de ültek ott.Lilla, az egyik osztálytársam ült ott.Annyira sajnálom őt. Mivel nem vékony, a többiek minden nap megalázzák...Odamentem hozzá és kedvesen megkérdeztem, hogy leülhetek-e.Kicsit könnyes volt a szeme.
-Hé!Minden rendben?-kerestem tekintetét
-Igen.Csak fáradt vagyok!-ezzel bedugta a fülhallgatóját
Odaértünk a suli elé, leszálltunk a buszról és a suli elé mentem ahol már Jade várt.Egy kis táskába belerakta a ruhákat.Bementünk a lánymosdóba, ahol a kezembe nyomott egy farmer rövid gatyát és egy trikót.Felvettem, megnéztem magam a tükörbe és nem voltam megelégedve.
-Nem ribis?-kérdeztem
-Nem.Egész csini!- mosolygott
Felmentünk az emeletre és annyian néztek, hogy az már szinte szúrt.A terembe érve, ahol már az egész osztály ott volt, elfoglaltam a helyem és elővettem a matek cuccom.Igen, első óra, amit utálok.
Bejött a matek tanár és mindenki elcsendesedett.Tőle mindenki fél.Ijesztő...
-Szóval!Ma kivételesen nem egyből matekkal kezdünk.Ezt azok írják alá akik jelentkeznek a BCG-re, vagyis az ének versenyre.Bármivel jelentkezhettek.Na ennyi!Vágjunk is bele a matekba...-szólalt meg
Jelentkezni akarok.Végre megmutathatom, hogy én is tehetséges vagyon.
Alig vártam az óra végét, és 45,perc után az a csengő megváltás volt.Siettem a folyosóra és kerestem a jelentkezési papírt.Amikor megpillantottam, gyorsan aláfirkantottam és megkerestem Kylet.És persze Cortezt.Egy nagy társaságban voltak, ahol mindenki rap-et hallgatott.Odamentem és Kyle egyből egy rapsapkát nyomott a fejemre.Megöleltem és mivel egy asztalon(?) ültek és már nem volt hely, beleültem az ölébe.
-Aria!Ti jártok?-kérdezte Laura
-Nem!!- nevettem fel
A távolból láttam Cortezt jönni.Sietett ide.
-Csá!Bocs, elaludtam.-röhögött
Cortez rám nézett, egy aprót bólintott és csinált magának helyet.A zene dübörgött a Beat hangszórókból...Essemm,Mr.Busta,Awful,Ak 26...csak rap.Kyle felállt és odasétált egy fiúhoz,emós volt.Kivett a kezéből egy kis zacskót és vissza jött.
-Meg van a cucc.-nyújtotta nekünk
-Mi ez?-néztem rá
-Cucc...tudod...egy kicsi turbó az estére.-válaszolt és le is zárta a témát
Hogy mi?Itt mindenki drogozik?Asszem rossz társaságba vagyok...A nap többi része nem volt, túl érdekes,de a tanszoba igen.A fiúk kitalálták, hogy felelsz vagy mersz-ezzünk.Én benne voltam, mert nem én voltam az egyetlen lány.Kár volt.Az első feladatom, csókoljak meg valakit innen!!!!!Azt hittem ott ájulok el.Választási lehetőségeim: Dave,Kyle,Valentin,Marcí,Cortez...Marha jó!Egy ideig vacilláltam, majd megtettem...igen,,,megcsókoltam...Cortezt.Kicsit meglepődött,de én is mert viszonozta.Lágy volt és

gyengéd...biztonságba éreztem magam.

A srácok ezt, természetesnek vették és nem reagáltak semmit.Cortez egy ideig engem nézett, majd az törte meg, hogy haza mehettünk.Összeszedtem a cuccomat és egyenesen a buszmegálló felé mentem. Egy páran oda kiabálták, hogy "Szép volt Grande", gondolom a csókra gondoltak.25 perc lassú,unalmas buszozás után sajnos le kellett szállni és bemenni a "börtönbe"Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom amit kb. 50 percig használhatok.Laura írt.

L:Jobban teszed, ha leszállsz Cortezről!

Erre nem reagáltam, mert nem süllyedek le az ő szintjére...Cortez írt.

C:Remélem nem képzelsz többet, abba ami történt! 

Én:Nem.

Nem akartam tovább gépezni, mert csak felidegesítenek.Mi az, hogy többet beleképzelni?Csak azért tettem, mert muszáj volt...Ez azt jelenti, hogy közömbös vagyok neki?Ki kell deríteni...

Egy ideig gondolkodtam még, de utána hirtelen egy rég nem látott személy lépett be...Máté...a tesóm!

-Szia!-ugrottam a karjaiba

-Hiányoztál!Milyen itt?-kérdezte

-Rossz, nagyon rossz!Mond, hogy találtál valami kiutat innen!

-Sajnos még nem.-ült le az ágyam sarkára

-Milyen volt a napod?-kérdeztem

-Szokásos, meló.Tied?

-Hát...sikerült beilleszkednem a suliba, de ma valami hülyeséget csináltam...nem részletezném.

Nagyon sokat beszélgettünk, de sajnos mennie kellett.És nekem is aludni.

4.rész - Miért?

Sziasztok,meghoztam az új részt! :))












Éjjel nem aludtam szinte semmit. Gondolkoztam és feküdtem az ágyon, a plafont nézve. Szombat van és mivel ma nincs suli, ezért elszabadulni se tudok innen. Már hallom is a kiabálást, Mrs.Norams reggelihez hív minket .2 éven át minden reggel erre keltem.Feltápászkodtam és hulla fáradtan ,kisírt szemmel, leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyha felé... Már mindenki ott volt, és terítettek. Nekidőltem az ajtófélfának és magam előtt összekulcsolt kézzel őket néztem.
- Azonnal indulj, teríteni! - kiabált Norams
- Nem vagyok éhes - válaszoltam
- Na, ide figyelj! Nem fogunk megsajnálni azért, mert te kimehettél, mi meg itt szívtunk tovább! - jött oda Drew az egyik fiú
- Neked valami agyi problémád van? Vagy mit nem értesz azon, hogy szállj le rólam? És még te akarsz ki kerülni... - mondtam
Beviharzottam a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót.Elkezdtem öltözni, amikor valaki sietősen rám nyitotta az ajtót...gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt és kérdőn néztem rá.Ez a másik ok amiért nem szeretem ezt a helyet...Nincs semmi magánéletem.
-Figyi!Bocsi az előbbiért!Tényleg, igazad van...Az én szüleim nem tennének meg annyit, hogy kivisznek...- jött oda hozzám ismét Drew
-Nekem sincsenek szüleim.A bátyámnak köszönhetek mindent...Most...csak el szeretnék menni innen.-mondtam miközben ő hátat fordított én pedig öltöztem tovább
-Van egy ötletem.Öltözz fel és találkozzunk a nagy fa mögött.
-Oké.- válaszoltam, ő pedig kiment
Miután felöltöztem és feltettem egy leheletnyi sminket, kimentem a fürdőből és egyenesen a nagy fa irányába indultam.Egy kis hídon is át kellett kelni, amit még mi építettünk régebben.Hirtelen meghallottam egy ismerős zenét ami attól a helytől jön amit kiválasztottam útcélnak.Ez a zene a Keane-Somewhere only we know volt, ami az egyik kedvencem.
-Most végre mesélhetsz magadról egy pár dolgot.-nézett rám
-Mire vagy kíváncsi?
-Csak mesélj...
-Ömm...1998 május 30-án születtem New York-ban. Amikor 7 éves voltam, a szüleim meghaltak.Mindketten motorosok voltak és egy szerencsétlen versenyben apum kisiklott a kanyarban és anyum utána ment.-a hangom kicsit elkomorodott- Egy színházban szoktam szerepelni(éneklés,tánc,színészkedés).Ennyi.Nem vagyok valami érdekes.-"meséltem"
-Tudod, az elején amikor idejöttél nagyon utáltalak,amikor elmentél örültem,visszajöttél és én ismét utáltalak, de most már kicsit örülök.Szimpi vagy, csak elég zárkózott...!-nézett mélyen a szemembe
Jól esett ezeket a szavakat hallani, hiszen szinte senkivel nem vagyok itt jóba,de talán Drew-el lesz valami barátságnak nevezhető dolog.Alapjáraton elég kedves fiú, csak néha tud bunkó is lenni.
-Köszönöm, hogy elmondtad ezeket.-mosolyogtam- De most te is mesélj magadról.
Drew kicsit visszahúzódott, majd elkezdte mesélni az ő történetét amin majdnem elsírtam magam.
-Az úgy történt, hogy én egy kitűnő tanuló voltam, nem volt velem probléma,de aztán egyszer eljutottam arra a pontra amikor már érdekelt, mit mondanak mások.Az ilyen kifejezések, mint a "stréber", "nyomi" , és a sok bántás. Egyszerűen nem bírtam tovább.Rossz társaságba keveredtem és mindent elrontottam,a tanulmányi eredményeimet,a szüleimmel való kapcsolatomat...mindent.Keményen próbálkoztam és messzire jutottam, de végül, ez nem számít semmit...le kellett esnem és mindent elveszíteni.És végül az lett a vége, hogy a szüleim ide küldtek...azóta sem kerestek.- mondta halkan
-Sajnálom...-fogtam meg a kezét
Egy pár percig egyikünk sem szólalt meg, csak bámultunk magunk elé.Végül Norams törte meg a csendet,amint azt kiabálta, hogy mennyünk öltözzünk fel és van egy pár szabad óránk a városba.Gondoltam haza megyek Mátéhoz,Kylehoz,Cortezhez és Jadehez, de nem hagyhattam magára Drew-et...most nem.
-Van kedved eljönni velem moziba vagy pizzázni?- dobtam fel az ötletet
-Aha.-állt fel
Miután elengedtek minket, mi siettünk a moziba, mert éppen egy új filmet adtak.Eléggé izgalmas volt, mert akció-thriller volt és nekem nagyon tetszett.Utána beültünk a pizzázóba, beszélgettünk...
Este visszamentünk és elmentünk aludni...